[origo]
Nyomtatás

Szinte lehetetlen előre látni a tragédiát
2010. március 18., csütörtök, 16:21


Nincsenek egyértelmű jelei a tényői tragédiához hasonló, hirtelen erőszakkal járó eseteknek, mint ahogy azt sem látta előre senki, hogy a rendezett életet élő családfő váratlanul végez feleségével és gyerekeivel, majd öngyilkos lesz. Azt azonban fel lehet ismerni, ha a környezetünkben élőnél mentális betegség, pszichiátriai probléma jelentkezik. Ezzel együtt még egy jól működő ellátórendszer sem lenne képes teljes mértékben kiszűrni az erőszakos cselekményekre készülő embereket, ráadásul a hazai helyzet távolról sem nevezhető rendezettnek, és a tévhitekkel szemben az orvos nem rendelhet el gyógykezelést, ehhez a páciens beleegyezése is szükséges. A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint a társadalmi agresszió szintje megemelkedett, amelyben szerepe van a gazdasági válságnak és a szociális különbségeknek is.


"Személyes kapcsolatom nem volt a tényői családdal és a környezetükkel, nálunk a kórházban sem kezelték az apát" - válaszolta lapunk kérdésére dr. Feller Gábor a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa. "Ettől függetlenül szakmailag azt mondhatom, nagyon szokatlan és érthetetlen esetről beszélhetünk. Ez a fajta brutalitás komoly pszichiátriai kórképre utal.


Másfél-két hónapja állt kezelés alatt az a férfi, aki március 16-án családi házukban megölte két lánygyerekét és 36 éves feleségét, majd egy láncfűrésszel saját életét is kioltotta. Annak ellenére, hogy orvosa szerint nem voltak súlyosabb tünetei, közvetlen környezete észlelhette volna, hogy valami nincs rendben.


"Vannak észlelhető jelei, ha valakinél mentális betegség alakul ki" - fejtette ki dr. Bilkei Pál kriminálpszichológus. "A páciens zárkózottá, étvágytalanná, kedvetlenné válik, elvonul a világtól, nem kommunikál. Azonban a tényőihez hasonló, robbanásszerű esetek megjelenésére nem lehet felkészülni, ezek jellemzően valamilyen hirtelen inger hatására következnek be. Ha odafigyelünk a környezetünkre, legfeljebb az tűnhet fel, ha valakinek a viselkedése megváltozik a korábbiakhoz képest, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen jellegű, erőszakos cselekedetre készül, ez ugyanis nagyon ritka, még a diagnosztizált páciensek esetében is."


"Már csak gazdasági egység a család"


"Nem szeretnék a konkrét esetről nyilatkozni, mivel nem ismerjük az összes részletet" - válaszolta megkeresésünkre dr. Kurimay Tamás a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnöke. "Azonban nagyon ritka, hogy egy ilyen jellegű cselekmény magától robbanjon ki, ezt valamilyen külső tényező - például drogfogyasztás - segítheti elő. Elméleti síkon felmerülhet kezdődő szervi betegség, például agydaganat gyanúja, ami bizonyos agyterületek működését befolyásolhatja. Általánosságban, egy a mostanihoz hasonló esetben elképzelhető úgynevezett kiterjesztett öngyilkosság is - amikor az elkövető önmagával együtt szűkebb környezetével, családjával, rokonaival is végez - azonban ez általában tervezést igényel, itt pedig úgy tűnik, hogy nem ilyesmi történt."


"Mindig a közösségen múlik, hogy hogyan és mikor lép fel az ilyen helyzetekben" - tette hozzá dr. Bilkei Pál. "Ha észleljük a jeleket kollégánkon, családtagunkon, beszélni kell az illetővel, ha ez nem megy, el kell vinni pszichológushoz, aki ha úgy látja, pszichiátriai rendelésre küldheti a beteget. Ez az eset is mutatja sajnos azt a komoly társadalmi problémát, hogy egyre kevésbé figyelünk egymásra. Egyaránt igaz ez a családokra is, amelyeknél régebben megvolt a nevelő-óvó-gondozó funkció, ma viszont már nagyon sokszor csak gazdasági egységként tekintenek rá. Mindenki el van foglalva a saját problémáival, ennek eredménye pedig látható például az iskolai erőszak egyre gyakoribb előfordulását, vagy a különböző személyiségzavarokkal küzdő gyerekeket tekintve.."


Nincs tökéletes megoldás; a magyar rendszer szétzilálódott


A problémát fokozza, hogy, bár a közvetlen környezet, a család, a munkatársak adott esetben észlelhetik, ha valakinél mentális problémák merülnek fel, az egészségügyi rendszer nem kínál kielégítő megoldást az ilyen betegségekkel küzdő emberek számára. Az elmúlt hónapok eseményei - a pécsi lövöldöző egyetemista, illetve a 22 ember megölésére készülő S. Ábel, vagy a tényői családi tragédia - kapcsán Kurimay Tamás kifejtette: egy jobban működő ellátórendszer korábban kiszűrhette volna ezeknél az embereknél, hogy mentális problémával küzdenek, de száz százalékban megakadályozni, megelőzni ezeket az erőszakos cselekményeket nem lehet. Az MPT elnöke egyben hangsúlyozta, megállapítani azt, hogy ezek a cselekmények elkerülhetők lettek volna, ha az elkövető szakemberhez kerül, csak a konkrét esetek ismeretében lehetséges. Az viszont nem kétséges, hogy a kezelés sikerességéhez a páciens együttműködése is szükséges - mutatott rá a pszichiátriai társaság elnöke. Magyarországon a pszichiáterek maguktól nem dönthetnek egy-egy beteg gyógyszeres kezelése mellett, ez ugyanis csak az adott páciens hozzájárulásával történhet, kivéve, ha erőszakos cselekmény elkövetése esetén hatósági rendelet kötelezi erre az orvost és a pácienst egyaránt.


"Bár van, aki azt mondja, hogy a fokozott médiajelenlét miatt tűnnek gyakoribbnak az ilyen esetek, úgy gondolom, ettől függetlenül valóban megszaporodtak a fentiekhez hasonló tragédiák az elmúlt időszakban" - fejtette ki lapunk megkeresésére Dr. Kurimay Tamás. "Ezek valamennyiünk számára megdöbbentő és mindannyiunkat érintő események. Szakemberként és több szakmabeli kollégámmal is egyeztetve kijelenthetem: azt érezzük, tapasztaljuk, hogy az ilyen jellegű cselekedetek száma az utóbbi években megszaporodott.


Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI) a korszerűtlenségére hivatkozva szüntették meg, ami dr. Kurimay Tamás szerint "nagyon félreértelmezett demagógia" volt. Megjegyezte, az ott végzett szakmai munka - kutatás, információgyűjtés - egy része átkerült ugyan az Országos Pszichiátriai Központhoz, de az OPNI bezárása előkészítetlen volt. Ezért történhetett meg, hogy sok, mentális problémával küszködő beteg kikerült a rendszerből, az orvosi kontroll alól, sokan közülük hajléktalanok lettek, nőtt az agresszív cselekmények száma és többen váltak munkanélkülivé - hívta fel a figyelmet a szakember.


"A szociális problémák önmagukban is növelik a pszichiátriai megbetegedések lehetőségét és a társadalmi agresszió szintjét, ebbe egyébként az autoagresszió, az önmagunk kárára elkövetett erőszak is beletartozik" - mondta Kurimay Tamás. "Pedig ideje lenne felismerni, amit az Európai Unió vezetői a 2008-as Lelki Egészség és Jólét Európai Paktumában, valamint a 2005-ös helsinki deklarációban írtak alá, hogy a lelki egészség kérdése és megőrzése a XXI. század elsődleges prioritása, mert a legnagyobb - direkt és indirekt - terhet a társadalomra az olyan betegségek jelentik, mint például a kezeletlen depresszió."



[origo]